Isten hozott nálunk, Olvasó!

Te most itt állsz. Az Eközben Szegeden projekt blogján, amit azért hoztunk létre,
mert hiányzott nekünk valami a városról való párbeszédekből, amit bármikor
megtapasztalhatunk, ha leszállunk egy villamosról.

Tele vannak a közösségi médiafelületeink szegedi turisztikai fotókkal, külön polcunk van olyan fontos szépirodalmi könyveknek, amikben Szegednek nagy jelentősége van, de mindeközött nem találtunk semmit arról a városi létezésről, amit a mindennapokban mi is megélünk.

A bloggal az a célunk, hogy megmutathassuk, mi, itt élő emberként mennyi mindent
gondolunk a város kapcsán. Egy új gyakorlatot szeretnénk bevezetni, amely észreveszi és felszabadítja a szervezett mindennapiságot, azt elmesélhetővé, humorossá, kedvessé,
érdekessé, rácsodálkozásra méltóvá teszi. Őszinték leszünk, rögzítjük, lefotózzuk és
kihangosítjuk azokat a gondolatokat, amelyek bármelyikünk fejében megfordulnak, ha
átmegyünk egy téren.

A bejegyzéseink egy streetfotóból és egy rövid, tárcaszerű szövegből állnak, amelyek igyekeznek ugyanazt a témát körüljárni, anélkül, hogy egymás illusztrációjává válnának. Bízunk benne, hogy a képek és a szövegek párbeszédei megteremtenek valamit számodra is abból a várostapasztalatból, amiért azt gondoljuk, hogy érdemes figyelni arra,
mik történnek eközben Szegeden.

Bálint Zsófia, Zsófi
író, szerkesztő

Bálint Zsófia vagyok. Szegeden születtem és azóta is élek. A város olyan régóta a részem, olyan hosszú ideje élek benne, hogy sokáig észre sem vettem. Aki folyamatosan benne él az egy idő után mindent természetesnek vesz. Legalábbis az én esetemben így volt. Érdekes módon pont az elmenés, az utazás hívta a figyelmemet a város sajátosságaira. A csendjére, a zajára. A hétköznap éjszakák némaságára, amikor egyedül biciklizek az utakon, és a hétvégék zenétől és kiabálástól hangos zajára. 

A blog írásában való részvétel lehetővé teszi számomra, hogy sokkal intenzívebben figyeljek és gondolkodjak a városomról. Nemcsak a jelenlegi helyzetéről, hanem a múlthoz, az emlékekhez való kötődéséről is. Ennek a figyelésnek és emlékezésnek részleteit, képeit szeretném felvillantani a szövegeimben. A blog írásával csak nemrég kezdtem el megismerkedni, nemcsak az Eközben Szegeden, de saját, Pszt! Zsófi meseregényt olvas blog kapcsán is. 2020 óta jelennek meg szövegeim, elsősorban irodalom- és színikritikáim különböző online folyóiratokban. 

Kiss Ferenc Mátyás, Matyi
fotós, social media manager

Kiss Ferenc Mátyás vagyok, Szegeden születtem és azóta is itt élek. Gazdasági informatikusnak tanulok az egyetemen, mellette egy fotográfus OKJ-t is elkezdtem, mert ez a világ is nagyon érdekel.

Nagyjából 2 éve kezdtem el videózni,
abban szerettem volna fejlődni, ezért fogtam hozzá a fotózáshoz, ami annyira jól sikerült, hogy ma már sokkal többet fotózok, mint videózok. Még nincs egy adott téma amit specifikusan szeretek megörökíteni: rendezvény fotók, épületfotók, reklámfotók, portrék, eddig főleg ezekben dolgoztam, de a buli és természetfotózást is szeretem. Több mint 10 éve cserkészkedek aktívan, aminek rengeteg élményt és tudást köszönhetek. A fotós projektjeim és munkásságom az Instagram oldalamon követhetitek nyomon: @kssmatyas

Kiss Lóránt, Lóri
költő, szerkesztő

Kiss Lóránt vagyok, Lóri. Szegeden
születtem, és egészen az érettségiig itt éltem. Azóta külföldön tanulok, újabb és újabb városokat hívok az otthonomnak, de végül mindig ide térek vissza.

Mivel többször is adódott már úgy, hogy új életet kellett kezdenem egy új helyen, ezért egy városban a legérdekesebb számomra a megismerkedés időszaka. Először minden ismeretlen és ijesztő. Egyedül vagy. Aztán elkezdesz kötődni egy házszámhoz. Egy ajtót legalább már felismersz. Aztán egy bolthoz. Egy kocsmához. A buszhoz, amivel az egyetemre mész. Aztán felfedezel egy rövidebb utat. Aztán egy szélvédett kis utcát. Aztán egy másik boltot, gyrosost, drogériát, új és új helyeket.
Mert bár kint az utcákon, a tereken minden ott van, ott áll megingathatatlanul, még
benned is meg kell épülnie egy városnak, hogy élni is tudj benne, ne csak lakni.
Ennek a folyamatnak a részleteit szeretném bemutatni itt ezen a blogon.
2016 óta rendszeresen jelennek meg verseim irodalmi folyóiratokban, antológiákban.

Prokop Alexandra, Szandi
fotós, lektor

Prokop Alexandra vagyok, 2015-től
életem része lett Szeged, amikor is
felvettek magyar-rajztanári szakra
a bölcsészkaron. Tulajdonképpen
hazajöttem, hiszen édesanyám, és
nagymamám itt született. Már első
perctől kezdve a szívembe lopta
magát a Tisza, és a város kellemes,
befogadó légköre.

Kiskoromtól kezdve érdekel a fotózás, körülbelül 9 éves lehettem, amikor megkaptam az első kis fényképezőgépemet. Akkoriban mindent lencsevégre kaptam a bogaraktól kezdve egészen a mátrai hegyekig. A képszerkesztő programokat is serényen használtam, és mint akkoriban minden kislány, én is szerettem felhúzni a telítettséget
a képeken, hiszen az olyan menő volt. Ahogy cseperedtem, úgy bővült a tudásom e téren, könyvekből, és az internetről tanultam. A mai napig hobbiként űzöm a fotózást, és szerencsésnek mondhatom magam, hogy Szeged hangulatából is megörökíthetek valamit,
amikor a barátaimmal nyakunkba vesszük a várost. 

Veszprémi Szilveszter, Sziszi
költő, szerkesztő

Veszprémi Szilveszter vagyok, Szisziként létezem, és itt is Szisziként fogok írni. 2015-ben magyar alapszakos kisgólyaként kerültem Szegedre, és az első
pillanattól otthon tudtam magam érezni itt, amiből mindezidáig annyi változott, hogy most magyar mesterszakon
tanulok.

Rögtön a költözés után, szeptember végén elkezdtem slam poetry szövegeket írni és előadni, 2017 óta rendszeresen publikálok verseket irodalmi folyóiratokban, most, amikor nem blogolok, az első kötetemen dolgozom, ami szintén tele lesz a várossal. 2017-ben kezdődött az első nagy blogos projektem, az Egy meleg srác olvas blog, amely abszolút megszerettette velem ezt a fajta kötetlenebb tartalomgyártást és ennek a civilségét. Pár hete például elkezdtem
a Dik, egy szegedi homlokzat nevű instagram oldalt, ahol öncélúan szegedi homlokzatokat osztok meg, hogy megtanuljak felfelé nézni és kis dolgokat észrevenni. Ilyen észrevett kis dolgokról fogok nektek írni.