Látszik rajta, hogy nem érti a szót. Hogy próbálja kibetűzni, gondolkodik, találkozott-e már bármi hasonlóval, ami segíthet kitalálni, mi van odaírva, mi van a lépcsősor és az oszlopok mögött, de nem talált fogódzót. A közművelődésért szó összetett és képzett alak, de ha nem látod a szóhatárokat, úgy nehéz megérteni, pláne, hogy még toldalékolt is, egy idegen nyelvű olvasónak láthatatlanul. Értem, hogy mit néz, de nem segítek neki, amíg nem szól. Szabad a gazda, kérdezném, de ezt is el kellene neki magyarázni. Mi az a gazda, mitől lesz szabad, én sem tudom, ezt csak úgy mondjuk. Jó, hogy nem kérdezem.
Mi ez az épület, néz rám. Múzeum, mondom, ez a városi múzeum, most újították fel, még nem voltam bent azóta, előtte nem szerettem annyira, mert Debrecenben akkora a városi múzeum, hogy letörik a lábad, de még csak a felénél tartasz, ez pedig csak egy délelőtti program, mondom a magamét, de ő még mindig a homlokzatot nézi, látszik, hogy érti már, múzeum, de rájött, hogy nem ez volt a megfelelő kérdés, én pedig nem válaszolok, úgy érzem, nem válaszolhatok. Nem szemétkedésből, hanem csak azért, mert ráérünk, és mert akkor segítek, ha kéri, ez a szabálya.
A mű szóból ered az egész, ami még uráli örökség, azt jelenthette: művel, ma is használjuk ebben a jelentésében. Művel, művelő, művelődik, művelődés ezek mind képzett szavak. Főnév volt, majd ige, melléknévi igenév, ige, főnév, és a célhatározó ragja, majd minderre rá a köz előtag. Összetett szó, így gondoljuk, de a köz olyan, mintha nem is volna magában szó, közügy, közkert, közvélekedés, közművelődés… Értem, hogy miért nem jön rá, hogy mit jelent, ami oda van írva.
De a múzeumot nem így írjátok, néz rám. Nem, tényleg nem, nem az van odaírva, nevetek. A közművelődésnek, magyarázom, valami olyasmit jelent, hogy az általános kulturális tudás terjesztésének, hogy a közösség egészének ajánl kulturális lehetőségeket. Valahogy így, így lehet elmagyarázni. És hogy az épület ebből a célból épült, úgy mondjuk, hogy a közművelődésnek ajánljuk, nevetek a tehetetlenségemen.
Náluk vannak ilyen kocsmák, nevet fel, kocsma az elszökött macskákhoz, fogadó Max Havelaarhez, ezek vicces, meg kedves nevek ott náluk, és ilyen lehet-e ez is, kérdezi. Merthogy most ő így képzelte. Mit mondhatsz erre, ilyen ez is, mondom, végsősoron ilyen ez is, mottót kapott, mint egy kocsma cégérrel, bár tudom, nálunk a kocsmáknak gagyi vicceskedő neveik vannak, és t-vel írják ki a votkát a megállító táblára, nyilván az is közművelődés. Hogy mondod el, hogy nem, az egyáltalán nem olyan, amikor de, tényleg olyan. Mint egy templom, ami búcsút tart az oltári szentjének, vagy mint egy kocsma, amit az elszökött macskáknak ajánlanak. Ott történik a közművelődésnek ajánlott munka, az a ház ennek van ajánlva. Olyan hát akkor, tényleg olyan.
1 gondolat erről: „Az elszökött macskának”